|
Eredeti cím: Lenny |
 |
 |
Történet:
Az Amerikai Robot és Gépember Rt. 2025-ben látogatásokat indít a gyárba, így próbálják reklámozni a munkalehetőségeket, amiket kínálnak. A Frankenstein-komplexusnak köszönhetően ugyanis néhány posztra egyszerűen nincsen jelentkező. Az egyik ilyen túra során a tizenhat éves Mortimer W. Jakobson megnyom néhány gombot a kihelyezett gépen, aminek billentyűzetét elfelejtették lezárni. Ennek a néhány mozdulatnak köszönhetően a legfrissebb LNE modell csökkentett képességekkel készül el: a néhány plusz utasítás, amit Mortimer betáplált, teljesen leblokkolja a robot felnőtt tulajdonságait, így gyakorlatilag egy robot-csecsemő készül el.
Lennyt Susan Calvin kezdi el gondozni, megtanítja egy-két dologra. A robot viszont eltöri egy munkás kezét, ami miatt szét akarják szerelni. Calvin megmutatja Lanningnek és Bogertnek, hogy a robot az első törvényt sem sértette meg, csak önvédelemből cselekedett, hiszen nincs tudatában az erőviszonyoknak. A támadás így is rombolhatja a cég hírnevét, azonban Calvin azt javasolja, terjesszék el, hátha a veszély és izgalom jobban vonzza az igazi leendő robotszakértőket, mint a magas fizetés. A két férfi szerint igaza lehet a nőnek, viszont tisztában vannak azzal is, hogy Calvin meg akarja tartani magának Lennyt, ugyanis ő az egyetlen „gyermeke”.
Számomra egy csöppet meglepő volt olyan elmaradt elképzelésekkel találkozni, mint amit a Csillagok Háborújában elkövettek: szuper, gondolkodó számítógépek, robotok, pozitronikus agyak, pozitron-mezőkön kereszül kommunikáló robotok (ld. Fogd meg a nyulat!), de mindeközben lyukkártyákon keresztül táplálják be a kutatási programokat. Ez számomra még annak a fényében is egy kicsit ellentmondás, hogy tudom, az író ezt a regényt 1958-ban írta. Nehezen áll össze a felyemben, hogy műszaki téren nagy fantáziáról tanúságot tevő író ilyen sznten megragad az adattárolás mára elavult fokán.
