|
Eredeti cím: Liar! |
 |
 |
Történet:
A HRB modell fejlesztése közben, a 34. prototípusnál a gyártás folyamán beüt a krach: kideríthetetlen helyen, kideríthetetlen hiba keletkezik, melynek következtében az elkészült robot képes az emberek gondolatait olvasni. Az Amerikai Robot vezetőségének fő a feje a problémától, mivel a közéletben egyre erősebb a robotellenes hangulat, amit csak fokozhat, ha kiderül a gondolatolvasó robot léte, hisz az emberi élet egyik alap tézise, hogy a gondolatok az ember legbelsőbb intim-szférájához tartoznak.
Mialatt teljes erőbedobással keresik a problémát, kialakulnak a történet befejezésekor tetőpontjára hágó konfliktushelyzetek is:
A 38 éves Calvin titokban szerelmes Milton Ashe-ba, de ezt nem meri semmilyen módon kkifejezni. Mikor a robottal próbál beszélni a gondolatolvasás problémájáró, a robot gyorsan eltereli a témát és azt mondja Susan-nek, hogy Ashe is szerelmes belé, mert nem a külsőt, hanem a tudást, az elért érdemeket nézi csak. Még az ügyben is megnyugtatja a pszichológust, hogy a régebben a gyárba behozott hölgy csak az unokahúga.
Ezzel egyidőben alakul a matematikus és az igazgató konfliktusa is. Peter Bogert és Alfred Lanning összekülönböznek azon, hogy milyen matematikai számítási módszerrel kellene kideríteni a hiba forrását. Peter meglátogatja a robotot, hogy átbeszélje vele a problémát, de úgy találja, hogy a robot nem túlságosan ért a matematikához. Ellenben a robot kiolvassa a gondolataiból, hogy szeretne már Lanning helyébe lépni, majd közli a matematikussal, hogy az igazgató már le is köszönt, csak a probléma megoldására vár a hivatalos bejelentéssel.
Eközben végkifejletéhez közeledik Susan konfliktusa. Beszélgetésbe elegyedik Ashe-al, a beszélgetés közben Ashe elmondja, hogy új házat vett magának és oda fog költözni a menyasszonyával, akivel nemsokára összeházasodik. Kiderül, hogy Ashe menyasszonya az a nő, akit tavaly körbevezetett a gyárban.
Alfred smét számonkéri Petert, hogy milyen számítási módszert használ, de Bogert - igaza tudatában - visszavág és szemére veti Alfrednek, hogy jobb, ha nem szólal meg, mert tud a lemondásáról. Természetesen ez Alfred számára is az újdonság erejével hat. A félreértés tisztázása végett felkeresik a robotot.
A történet végkifejlete: először Susan ér oda a robothoz és felelősségre vonja, hogy miért hazudott neki. A robot válasza után (Nem tehettem mást) rájön, hogy csúnya csapdába esett bele. Közben megérkezik az igazgató és a matematikus is. Ők a robottól próbálják megkérdezni, hogy kinek is van igaza, de a robot nem hajlandó válaszolni. A helyzetet végül Susan magyarázza meg: a robot, azáltal, hogy gondolatot tud olvasni, felismerte, hogy emberben nem csak fizikailag tud kárt tenni, hanem lelkileg is, azzal, ha a személy elképzelésével ellentétes információt közöl (1. törvény). Mivel a kérdésre adott bármilyen válasz a két ember valamelyikét megbántja, ezért nem tud válaszolni. Ezek után megpróbálják megkérdezni a robottól, hogy milyen hiba történt a gyártása során, de annak ellenére, hogy a robot ismeri a választ, azt nem akarja velük közölni, mert tudja, hogy Bogertet nagyon zavarná, hogy egy robot többet tud a problémáról, mint az ember. Ezt kihasználva végül Susan az őrületbe kergeti a robotot az által, hogy belésulykolja: azzal is árt az embernek, ha elmondja a hiba okát, de azzal is, ha nem mondja el. Végül ez a dilemma a robotot végleges némaságba, őrületbe kergeti.
